Lónyay Menyhért életútja évszámokban:

1822-1850

1822. január 6-án született a Bereg megyei Nagylónyán. Tanulmányait otthon, a budai piaristáknál, s a pesti egyetemen végezte. Madách Imrével, és közös barátaikkal egy kis irodalmi kört alakított.

1839-ben a bölcselet doktora lett

1839-ben Tanárky Gedeonnal, mentorával, és testvéreinek társaságában beutazta Magyarország nagy részét és Erdélyt, azután pedig nagyobb utazásokat tett külföldö. /Különösen közgazdasági Szakismereteit gyarapította./

1839-ben rövid időre bekapcsolódott az országgyűlési ifjak munkájába.

1841-42-ben hosszabb külföldi utakat tett. /Mindenütt a közgazdaságtani ismereteit gyarapította./

1843-ban Bereg megye rendei, az alig 21 éves Lónyay Menyhértet, egyhangúlag választották meg második követükké a diétára.

1845. szeptember 20-án vette feleségül Kappel Emíliát, Kappel Frigyes pesti bankár leányát, / 1824. június 4. 1888. október 20./ A fiatal házasok nyugat-európai körutazást tettek. 

1846. szeptember 05. Megszületik első gyermekük, Béla.

1847-ben hazatértek Lónyára, Bereg megyébe.

1847. évi hazaérkezését követően, azonnal feltűnést keltett hazánk anyagi érdekeiről szóló munkájával, amit a Pesti Hírlapban jelentetett meg. 

1847-ben Lónyay Menyhért fölösleges erőpocséklásnak vélelmezte a sérelmi politika túlhajtását.

1847 novemberében Bereg megye rendei érdemeire tekintettel első követüknek választották.

1848 februárjában támogatja, hogy az uralkodó és a kormányszervek szavatolják a közteherviselést, a jobbágyok kötelező örökváltságát és a városok beligazgatási ügyének rendezését tárgyaló tervezet elfogadását, valamint az adminisztrátori rendszer megszüntetését.

1848-ban részt vett a halhatatlan törvények alkotásában.

1848 áprilisában örömmel hozta magával Bereg megyébe az uralkodó szentesítette törvényeket.

1848 júliusában vállalta a jelöltséget, megválasztása után a képviselőséget is a vásárosnaményi körzetben az első népképviseleti országgyűlésen.

1848 júliusától végig tagja volt a megnyílt pesti parlamentnek is. Legalább ilyen örömmel és lelkesedéssel kezdte meg szakmai munkáját a pénzügyminisztériumban.

1848 júliusában cikksorozatot indított Pénzügyi levelek címmel.

1848. szeptember 12. A második magyar minisztérium alakulásával államtitkár lett a pénzügyi tárcánál.

1849. május 2-án a Szemere-kormányban, a pénzügyminiszter, Duschek Ferenc mellett, pénzügyi államtitkár lett. /Huszonhét éves volt ekkor!/

1849. augusztus 13. A világosi fegyverletétel után, ő is a külföldre menekült, s egy ideig Párizsban tartózkodott. A szabadságharc bukása után emigrálnia kellett, Párizsba ment.

1849. augusztus 20. második fia, Menyhért születése.
A megtorlások sorát aztán bezárja a szabadságharc harminchat menekültjének (Kossuth, Andrássy, Lónyay Menyhért, Pulszky, Horváth Mihály stb.) in effigie (képletesen, jelképesen) halálra itélése és kivégzése. /Nevüket a bitófára szögezték/


1850-1870

1850-ben, amikor a politikusok számára Ferenc József amnesztiát hirdetett, hazatért. A család birtokára, Lónyára vonult vissza, és gazdálkodott, s az irodalom akkori szűk korlátai közt fejtett ki hasznos munkásságot.

1857-1858-ban, mint a felső-szabolcsi társulat elnöke, jelentős szerepet vállalt a Felső-szabolcsi Tisza-szabályozási és Árvízmentesítő Társulat megszevezésében és irányításában.

1857-től több-kevesebb rendszerességgel újra publikált, elsősorban közgazdasági témájú írásokat. Cikkei, értekezései a Pesti Naplóban, a Budapesti Szemlében és az Akadémiai Értesítőben jelentek meg.

1857-69-ig a Budapesti Szemle egyik szerkesztője.

1858-ban a kormány nevében Gróf Thun Leo támadást indított a protestáns egyházak autonomiája ellen. A beavatkozást, Lónyay Menyhért, mint a Debreceni Református Kollégium egyik világi segédgondnoka sérelmesnek nyilvánította, és cikkezett a reformált egyházak autonomiájának védelmében a protestáns egyházi lapokban. A cikkek zöme 1859-ben jelent meg.

1858. december 15-én A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják.

1858-tól az akadémiának tiszteleti- és igazgató tagja, majd másodelnöke.

1859-61-ig, a politikai válság időszakában /az egységes olasz állam megteremtéséért kibontakozó diplomáciai- és katonai események/ ő elemezte Kossuth számára a hazai gazdasági viszonyokat.

1860-ban, hitsorsosai azzal honorálták hithűségét, hogy a Békés-bánáti Református Egyházmegye gondnokává választották, mert a reformált egyházak autonomiáját harcos kiállással védte.

1860-tól rendszeresen vezet naplót. /1860. október 27-én kezdte írni egy 21 x 17 cm nagyságú bőrkötéses könyvbe (423 lap) majd 500 lapot kötetlenül/

1861. november 21-én megalakult a Magyar Írók Segélyegylete, az igazgató bizottság egyik tagja, Lónyay Menyhért lett.

1861. december 20-án tiszteleti tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának.

1861-ben áttekintő művet írt Hazánk földterületei és adóviszonyai címmel. Tanulmányt írt Magyarország szerepe Európa élelmezésében témakörből. Tanulmányai jelentek meg Közügyekről címmel.

Az 1861. évi országgyűlésen élénk figyelmet keltett szakszerű fejtegetéseivel, bírálva, mérlegelve az abszolutizmus pénzügyi politikáját.

1862-ben egy nagy mozgalom a Magyar Földhitelintézet alapítására vezetett. A mozgalom egyik tagja Lónyay Menyhért.

1863-ban kiadta Nemzetgazdászati újabb dolgozatok című munkáját.

1865-ben bekerült abba a szűk politikai csoportba, amelyik tevékenyen közreműködött a kiegyezés létrehozásában.

1865 és 1867 között végzett tevékenységéért megkapta az Andrássy-kormányban a pénzügyminiszteri megbízatást.

1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyi minisztériumában mint fogalmazó gyakorolta magát Dessewffy Aurél gróf.

1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter megbízásából, Kautz Gyula, hírneves közgazdasági író, kidolgozta azt az emlékiratot, melynek alapján egy bizonyos nagy osztrák konzorciumnak a magyar dohányjövedék bérbevételét célzó ajánlatát a korona és a kormány visszautasította, s ezzel a magyar kincstárat, milliókra rugó jövedelemcsorbulástól megóvták.

1867-ben, a valuta- és pénzrendszerről Bécsben tartott hivatalos értekezleteken az aranyvalutára való áttérésről, és a francia frank-rendszer bevezetése mellett érvelt Lónyay Menyhért.

Az 1869-es választáson a vásárosnaményi körzet választói elpártoltak Lónyay Menyhérttől, s csak az utóválasztások során szerzett mandátumot.

1870-ig magyar pénzügyminiszter. Uódja három éven át Kerkápoly Károly, Andrássy Gyula gróf miniszterelnök ajánlására./


1870-1885

1870-1871-ig az Osztrák - Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere. Ez idő alatt Bécsben tartózkodott, távol a magyar közügyektől.

1870. szeptember 27-én Bécsből címez levelet br. Eötvös Józsefnek.

1870-ben a Dunamelléki (pesti) Szuperintendencia főgondnokává választották.

1870-ben Podhorszky Lajos, nyelvbuvár számára, aki mesés nyelvismeretekkel bírt, beszélt 22-25 nyelven, Lónyay Menyhért eszközölt ki az Észak-keleti Vasútnál titkári állást.

1871-ben a király érdemeiért a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki,- melyet a formalitásoktól eltérve- személyesen adott át.

1871. augusztus 3-án az uralkodó grófi ranggal jutalmazta őt és leszármazottait.

1871 végén, Ferenc József kinevezte miniszterelnökké. Mint a magyar kormány elnöke tért vissza Budapestre. A miniszterelnöki palotában /Sándo palota/ töltött két éve gazdagabb volt keserűségekben, mint kivívott jó sikerek örömeiben.

1871. Andrássy Gyula gróf, távozásakor a miniszterelnöki székből, honvédelmi minszternek ajánlotta Hollán Ernőt. Lónyay azonban magának tartotta fenn e tárcát, ebben is követni akarván Andrássy példáját.

1871-72. Mint miniszterelnök, alkalmazta maga mellett Toldy István, drámaírót és publicistát Toldy Ferenc fiát, aki kora egyik legjelentékenyebb publicistája volt.

1872-től a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

1872. február 02-án emlékbeszédet mondott az akadémián báró Eötvös József halálának első évfordulójára.

1872. Lónyay új választási törvényét az ellenzék agyonbeszéli, - az első obstrukció parlamenti életünkben.

1872-ben a parlamenti választásokon nagy többséget biztosított pártjának Lónyay, de ezzel sem tudta növelni saját népszerűségét.

1872. december 2-án, mivel a baloldal 1872 őszén erősen magtámadta Lónyayt, az a pártban sem talált kellő támogatásra, emiatt vissza kellett vonulnia. Elbúcsúzott a miniszterelnöki széktől.

1872 és 1875 között 60-70 képviselőből megszervezte az ún. "vacsorapártot".

1873-76-ig Somogyi. Ede hírlapíró volt Lónyay Menyhért gróf titkára.

1873-ban gróf Andrássy Gyula, a monarchia külügyminisztere, több ízben kérte, hogy foglalja el a konstantinápolyi nagykövetségi állást, majd a spanyol nagykövetségi állást is ajánlotta neki.

1875. január 06-án /név- és születésnapjára/ 79 képviselő küldte el neki fotóját egy albumban, hűségük jeleként.

1875-től már független politikusként politizált tovább; nem mint korábban kormánypártiként /Nem lépett be a Szabadelvű Pártba./

1875-ben, a választásokat követően, /átmenetileg/ kimarad a képviselőházból is.

1875-ben alakul meg az Első Magyar Általános Biztosító Társaság, aminek egyik alapítója Lónyay Menyhért.

1876. január 1-én tartotta meg az első nyilvános ülését a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Petőfi-társaság. Lónyay Menyhért gróf szívességéből engedte át a terem használatát.

1877-ben, -az ún. budgettárgyalás alkalmával-, tartotta utolsó nagy parlamenti beszédét, melyben, utolsó kísérletet tett Sennyey báróval szövetkezve Tisza Kálmán megbuktatására.

1877 után visszavonult a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztja mögé.

1877-ben költözött ki a budai vár lejtőjén épített, fényesen berendezett vendéglátó palotájából a Budapest melletti, szent-lőrinci birtokára, ahol azután haláláig lakott.

1878-ban alakult meg a Tiszavölgyi Társulat. Tagjai: Darányi Ignác, Lónyay Menyhért gróf, Andrássy Gyula gróf és Károlyi Sándor gr.

1878-ban is bejut a képviselőházba. Mandátumát az Egyesült Ellenzék támogatásával nyerte el.

1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagygyülésén Károlyi György gróf koronaőr, hazafiui érdemeit, munkásságát, erős nemzeti érzelmét, a közügyek különféle ágaiban buzgó s lelkiismeretes részvételét s áldozatait méltató emlékbeszédet mondott Lónyay Menyhért, mint az akadémia elnöke.

1881-ben már hét ezernél több írott lapra gyűltek, naplója lapjai.

1882. december 20-a után már nem készít naplófeljegyzéseket.

1883-84. Vikár Béla, író, Lónyay Menyhért gróf titkára, volt.

1884. november 4-én halt meg Budapesten. Koporsója felett Szász Károly tartott gyászbeszédet, amiben szépén jellemezte névadónkat, e kitűnő férfiút.

1885.május 31-én, az akadémián, tartott nagyszerű emlékbeszédben Trefort Ágost az akadémia elnöki székében Lónyay Menyhértet követő kultuszminiszter, idézte fel és tette halhatatlanná névadónk gazdag, követésre méltó életútját.Lónyay Menyhért arcképe az akadémia képes termében megtekinthető.